Patricia Evans Szavakkal verve című könyve így ír erről:
"A fenyegetés azáltal manipulálja az áldozatot, hogy a legmélyebb félelmeire apellál. A szóbeli bántalmazó általában olyasmivel fenyegetőzik, ami veszteséget vagy fájdalmat okozna az áldozatnak."
Én ezt - mielőtt a könyvet olvastam volna - úgy fogalmaztam meg magamnak: "oda szúr, ahol a legjobban fáj".
A lányomat azzal tartotta sakkban, hogy nem mehet a barátjához.
A fiamat a focitól és a számítógéptől való eltiltással fenyegette, néha be is váltotta.
Na és engem? Hát igen. Tudta, hogy három fontos dolog van az életemben, ami kitölti a mindennapjaimat: a gyerekeim, a hobbim és ő. 2011-ben a "Nem bírom a gyerekeidet!" kijelenés, 2014-ben pedig: "kevesebb időt szánjál a hobbidra" és a kegyelemdöfés: "már nem vagyok beléd szerelmes". Ezek nem nyílt, hanem burkolt fenyegetések, inkább a fájdalomokozás volt a cél, azt hiszem. De hogy lehet tovább így élni? Ha nem bírja a gyerekeimet, akkor hogy merjem őket rábízni? Ha nem csökkentem a hobbimra szánt időt, akkor mi lesz? Ha nem szerelmes belém, akkor mire számíthatok tőle?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése