A szóbeli erőszak kategóriái 8. Bagatellizálás

Patricia Evans Szavakkal verve című könyve így ír erről:

 

" A bagatellizálás üzenete az, hogy amit az ember mondott vagy tett, valójában jelentéktelen. Ha őszinte és egyenes hangnemben fogalmazzák meg, igen nehéz észrevenni a bagatellizálást. Amennyiben az áldozat bízik a társában, nyitottan hallgatja a tőle érkező megjegyzéseket, sőt, a végén még ő érez zavart, amiért társa nem érti meg őt, a munkáját vagy a kedvteléseit. A bagatellizálás lehet olyan rafinált is, hogy az áldozat egyszer csak lehangolt és frusztrált lesz, ám maga sem tudja, miért."

"A bagatellizálás összezavarja az áldozatot. Amennyiben nem ismeri fel, azt fogja hinni, hogy vele van a baj: ő nem tudta jól elmagyarázni a társának, mennyire fontos számára az adott dolog. A bántalmazó fölényben érzi magát, amikor leszólja partnerét - az áldozat pedig állandó érzelmi hullámvasúton ül."

Sokszor úgy éreztem, hogy a szóbeli bántalmazó csak azért kérdezi meg, hogy mi volt a munkahelyemen, hogy jól megkritizálhassa a kollégáimat, a főnökeimet, a munkamódszereinket, a cég működését, és végső soron azt éreztesse, hogy az én munkám értelmetlen. Ezért egy idő után már csak azt mondtam neki: "semmi különös".

A kreatív hobbimmal kapcsolatban másoknak dicsekedett vele, hogy milyen ügyes vagyok, de ha ketten voltunk, folyamatosan célozgatott rá, hogy kevesebbet kéne vele foglalkoznom. Amikor azt mondtam neki, hogy ez tulajdonképpen munka, mert a közös cégünknek bevételt is hoz, igaz, nem sokat, de a költségeket legalább fedezi, a közel 10 ezer ember pedig, aki követi a tevékenységemet az interneten, várja tőlem a tartalmakat. Erre azt válaszolta: "Tényleg? Azt hittem, ez csak egy hobbi."

 

Az utolsó hónapokban - amikor még nem olvastam Patricia könyvét, és próbáltam a szóbeli bántalmazó kedvében járni - gondoltam, meglepem, és vittem neki kávét. Köszönet és esetleg egy puszi és ölelés helyett ezt mondta: "Hoztál nekem kávét? Hát, azt jól tetted."

 

Szintén próbáltam megfelelni az elvárásainak, és amikor visszaadta a sütés-főzést, minden hétvégén sütöttem sütit. Néha még meg is dicsérte. "Ugye, tudsz te, ha akarsz."

 

Még tavaly kötöttem neki egy pulóvert. Azt mondta, nem tetszik neki, nem jó rá, és soha nem fogja felvenni. "Add oda apádnak!" Erről egy gyermekkori olvasmányom jutott az eszembe. Akár így is lehet kommunikálni...

„Anyánk ma pulóvert kezdett kötni. Apának. Karácsonyra elkészül. Finom meleg lesz. És gyönyörű! Anyánk szerint a kötés a kéz rágógumija. Megnyugtató.” (105.o)
„Anyánk szerint elképesztő hasonlataim vannak. Ő meg szépen halad a kötéssel. Nagyon ügyes.
- Gyönyörű! – dicsérte udvariasan apa is. – Látom, néhány helyen eltévesztetted. Nem baj!
Nekem jó lesz így is.
- Az a mintája! – nyögte anyánk.” (108.o.)

G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket