Patricia Evans Szavakkal verve című könyve így ír erről:
"Minden szóbeli erőszak súlyos következményekkel jár, mert kétségbe vonja azt, amit az áldozat valóságként él meg. Egy megrögzött szóbeli bántalmazó, aki rendszeresen él a szóbeli erőszak eddig leírt példáival, jelen fejezetet olvasva kijelentené, hogy ő nem bántalmazó, szereti a partnerét, és nem tesz semmit, amivel fájdalmat okozna neki. Ez maga a tagadás."
Amikor még csak kutattam az interneten - tulajdonképpen azt kutattam, hogy mi a baj velem, és hogyan tudnék megváltozni - rátaláltam erre a cikkre:
A szóbeli erőszak A szóbeli bántalmazás természetrajza
A szóbeli erőszak A szóbeli bántalmazás természetrajza
Teljesen elképedtem, hogy szóról szóra ránk illik a leírás. Gondoltam, felolvasom neki. Végighallgatta, majd közölte, hogy ő egyáltalán nem ilyen, most nagyon megbántottam, és soha többé ne dugdossak az orra alá ilyen kinyomtatott sz*rokat. Hiába mondtam neki, hogy a tagadás is benne van, pontosan erről van szó, nem érdekelte. Akkor még fölényben volt. Én meg alárendeltként szót fogadtam. El is felejtkeztem az írásról, egészen addig, amíg rá nem találtam Patricia könyvére. Akkor újra eszembe jutott (hiszen annak a kivonata).
Azzal egyidejűleg, amikor közölte, hogy már nem szerelmes belém, azt is közölte, hogy de attól még szeret. Mondtam neki, hogy ha valaki szeret valakit, akkor nem beszél így, és nem viselkedik így, és nem okoz szándékosan fájdalmat, és ha mégis, akkor mindent megtesz a kiengesztelésért, de ő nem így tesz.
Néha szerintem érezte, hogy valami nem stimmel a viselkedésével, mert az évek során egyszer-kétszer ilyeneket mondott: "Időnként megrettenek magamtól." "Nem érdemellek meg téged." "Túl jó vagy hozzám."
Aztán, amikor közölte, hogy elhagy, és már minden mindegy volt, felolvastam neki a könyv részleteit. Nem ismerte el. Másnap is, amikor "összeomlott", azt mondta: "Nem hinném, hogy ennyire rossz ember lennék." És azóta is ezt tartja magáról.
Patricia Evans Szavakkal verve című könyve így ír erről:
"nem hajlandó elismerni, hogy manipulál és uralkodik."
"A szóbeli bántalmazó általában nem törődik a fájdalommal, amit viselkedésével okoz."
"a bántalmazó tagadja és elkendőzi mind a bántalmazást, mind annak hatásait."
"A bántalmazás tagadása rendkívül zavaró az áldozat számára. Tulajdonképpen kétszer bántalmazzák - egyszer amikor bántják, aztán pedig amikor letagadják."
"A bántalmazás tagadása rendkívül zavaró az áldozat számára. Tulajdonképpen kétszer bántalmazzák - egyszer amikor bántják, aztán pedig amikor letagadják."
Akkor még egy formája van a bántalmazásnak. "Igen, bántalmaztalak a szavaimmal, de annak Te voltál az oka, miért viselkedtél úgy..."
VálaszTörlésEz a fajta érvelés a bántalmazók alap felfogásához tartozik. Nagyon gyakran érvelnek ezzel, és részükről meg is adták a felmentést maguknak. Az igazság azonban az, hogy a bántalmazás kizárólag a bántalmazó felelőssége. Az áldozat pedig semmiképpen sem viselkedhet úgy, hogy megérdemelje a bántalmazást. Erről bővebben a "Vádaskodás és hibáztatás" fejezetben lehet olvasni. Még elképesztőbb mentség az, amikor a bántalmazó azt mondja: azért bántalak, mert szeretlek. Sajnos, erre is van példa. Na, ez az igazi kettős üzenet, de az áldozat ekkorra már annyira agymosott, hogy elhiszi, amit a bántalmazója mond, még akkor is, ha az ellenkezőjét tapasztalja.
VálaszTörlés