A szóbeli erőszak kategóriái 4. Viccnek álcázott szóbeli erőszak

Patricia Evans Szavakkal verve című könyve így ír erről:

" A viccként tálalt szóbeli bántás az áldozat elevenébe vág, a legérzékenyebb pontjait célozza meg, miközben a bántalmazó győztesként kerül ki a helyzetből."

"Nahát - mondta egyszer, amikor ketten mentünk a lányommal az utcán, ő meg mögöttünk - nagyobb a se**ed, mint anyádnak" és jót nevetett rajta. A lányom nem nevetett, mondanom se kell, de ő már eljutott arra a szintre, hogy nem vette fel, bármit is mondott.

Amikor egyszer valamire azt mondtam, hogy hát ehhez sajnos, nem értek, akkor vicceskedve ezt mondta: "nem érted, nem érted, mihez értesz te egyáltalán a (és itt a kreatív hobbimat említette) -hoz" és ismét jót nevetett. Én nem nevettem. Pedig egy csomó más dologhoz is értek, természetesen, és ezeket fel is soroltam neki. Erre közölte, hogy "jól van na, csak vicceltem".

Rendszeresen poénkodott a mi rovásunkra mások előtt, vagy a mi szeretteink faji hovatartozására és politikai nézeteire vonatkozóan.

Sosem mulasztotta el megjegyezni, hogy ez a kedvenc száma, amikor a "No woman no cry" ment a CD-jéről a kocsiban.

Állandóan nyomorgatta a combomat, hiába mondtam neki, hogy ez rossz érzés, nem szeretem, ne csinálja, azt mondta, hogy nem baj, neki meg jó érzés, mert "nem bírok ellenállni, olyan jó húsod van, imádom nyomorgatni".