A szóbeli erőszak kategóriái 7. Ítélkezés és kritizálás

Talán ez volt a vezető jellemzője a viselkedésének. Most kivételesen egy másik idézettel indítok, egyik nagy kedvencemmel:

"- Hát akkor ítélkezzél saját magadon - mondta a király. - Ez a legnehezebb. Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy."

Antoine de Saint-Exupery: A kis herceg

Patricia Evans Szavakkal verve című könyve így ír erről:

"A szóbeli bántalmazó ítélkezik áldozata fölött, és ítéletének kritikai észrevételek formájában ad hangot. Amennyiben az áldozat tiltakozik, társa azt mondhatja neki, hogy ő csak segítőkészen rámutat valamire, ám valójában elfogadása hiányát fejezi ki felé."

Ez az, amit a gyerekek csak így definiáltak: "Istent játszik"

Engem főleg ezekben kritizált: nem tudok autót vezetni, nem tudok főzni, és nem tudok gyereket nevelni. Holott az addigi életemben, sőt, a vele való életem során is mindháromról pozitív visszajelzéseket kaptam a környezetemből. 

Egyszer például elvittem egy üzleti útra az egyik nálam fiatalabb férfi kollégámat, aki elaludt mellettem az anyósülésen. Ha annyira pocsékul vezettem volna, valószínűleg szorította volna a majrévasat alvás helyett. Több férfi kollégám és a gyerekeim édesapja is mondta, hogy jól vezetek, sőt, kimondottan sportosan, lendületesen és biztonsággal. A nők között ez a vezetés dolog pedig egyáltalán nem is téma.

A főztömet is mindig nagyon dicsérte mindenki, csak ő nem. Ezért már rögtön az elején átadtam neki a fakanalat. Aztán, amikor közölte, hogy ő mégsem szeretne főzni, már egy kicsit kijöttem a gyakorlatból, meg lámpalázas is voltam, hogy jól sikerüljön, hogy kivívjam az elismerését, ezért néhányszor melléfogtam. Nem mulasztotta el megkritizálni. Egy szerető társ azt mondta volna, hogy finom, vagy ha végképp ehetetlen, akkor valami biztatót, hogy legközelebb jobban sikerül, vagy valami. De ő csak ennyit mondott: ez sz*r. A gyerekek szerettek volna megtanulni ezt-azt a konyhában, de nem engedte, mindig kizavarta őket, sőt, azt sem engedte, hogy én tanítsam őket. "Addig ne segítsen, amíg rend nincs a szobájában". Ha mégis néha odaállt valamelyikük a tűzhely elé, kivette a kezéből a fakanalat, hogy nem jól keveri, majd ő megmutatja. Amikor kértük, hogy ne csinálja ezt, akkor arra hivatkozott, hogy ő csak meg akarja tanítani, és nem bírja nézni, olyan rosszul áll a kezében. Hiába mondtuk neki, hogy mindegy, hogy csuklóból vagy könyökből kever az ember, a lényeg, hogy meg legyen keverve az étel, hajthatatlan volt. Szegény kislányom a mai napig emlegeti élete első almás pitéjét, amit úgy megkritizált, hogy még sírva is fakadt miatta.

A gyereknevelés nála az ordítozásban, a fenyegetőzésben, és a dolgoknak a megtanítása helyett a helyettük való elvégzésében testesült meg. Ettől nagyon sokat szenvedtek a gyerekek. Meg attól, hogy gyakorlatilag nem bírta őket elviselni. Ahogy 2011-ben, amikor először "megváltozott" mondta is: "nem bírom a gyerekeidet". Hát, ez olyan egy anyának, mint amikor kést döfnek a szívébe. De más gyerekeket se "bírt", köztük a sajátjait se. Sokszor mondogatta: "én így bántam ám a saját gyerekeimmel is" és erre még büszke is volt. "ha kellett, ezerszer is elmondtam, hogy hajtsák le a wc ülőkét". A lányát sosem hívta meg hozzánk, mindig ő jelezte, ha jönni szeretett volna, és akkor is többnyire én foglalkoztam vele. Nem esett nehezemre, mert igazán szeretetere méltó kislány (már felnőtt), én segítettem neki a továbbtanulásban és a szakdolgozatban is. Azt gondolja, az a gyereknevelés, ha kilátásba helyez valamilyen büntetést, ha ezt vagy azt csinálja vagy nem csinálja a gyerek. És mindig oda szúrt, ahol a legjobban fájt: a fiamnál a focitól és a számítógéptől való eltiltás, a lányomnál pedig, hogy nem mehet a barátjához. Tőlem sokszor megkérdezte: "miért nem szólsz rá?" nem értettem, miért kéne rájuk szólnom, hiszen nem csináltak semmi rosszat. Minden apróságért nem szólhat az ember, mert akkor más sincs egész nap, csak veszekedés. És azt utálom a legjobban. A másik eset az volt, amikor tényleg volt miért szólni, mire kinyitottam a számat és levegőt vettem, hogy szóljak, ő már lehordta a gyereket a sárga földig. Aztán megkérdezte, hogy én miért nem szólok, miért kell mindig neki játszania a szigorú szülőt. 

 A harmadik fajta eset ez volt:

"- Miért nem szólsz rá?

- De hiszen rászóltam.

- Dehogy szóltál rá.

- Olyankor szóltam, amikor nem voltál ott.

- Na, persze!"

Egyszer például, amikor hazaértünk, és a fiam a kanapén fekve tv-t nézett, mi a lányommal beléptünk a szobába, köszöntünk neki, ő visszaköszönt, de nem láttunk semmi "szólni valót" a jelenetben. Belépett a szóbeli bántalmazó: "Hányszor mondtam már, hogy ne tedd a büdös lábadat a kanapéra, mert átveszi a szagát. Szia." Ez olyan tragikomikus volt, hogy a végére biggyesztette, hoyg szia, mint a kabaréjelenetekben.

Egy másik eset: lejött a fiam vizet inni (csak enni, inni és wc-re jártak le, ha otthon volt a szóbeli bántalmazó, egyébként a szobájukban kuksoltak). Már a szemével kísérte, ahogy ment, hogy mit fog csinálni. A fiam odament a konyhaszekrényhez, és kivett egy poharat. "Ne azt a poharat vedd elő". Visszatette. Kivett egy másikat. Elkezdte tölteni a vizet. "Ne tölts annyit, nem fogod meginni" Abbahagyta a töltést. Elindult a szobája felé a pohár vízzel. "Ne vidd fel. Idd meg itt." Erre már válaszolt a gyerek: "De nem bírom egyszerre meginni, szeretném a szobámban kortyolgatni."

Egyébként a szóbeli bántalmazóra nagyon jellemző volt a "más szemében a szálkát is, a sajátjában a gerendát se" mondás, és ha a gyerekek szóvá tették, hogy "de hiszen te is..." akkor azt mondta, hogy szemtelenek, és "amit szabad Jupiternek, nem szabad a kis ökörnek." Ahelyett, hogy példát mutatott volna. Például: a fiamra ráripakodott, hogy ne tegye a büdös lábát a kanapéra, mert átveszi a szagát. A régi kanapénkon, ahol a szóbeli bántalmazó ült, egy csúnya, nagy zsírfolt alakult ki a háttámláján, mert mindig meztelen felsőtesttel ült bele. Amikor új kanapét vettünk, kértem, hogy ezt elkerülendő, vagy ruhában üljön rá, vagy ha nagyon melege van, akkor terítsen maga alá egy fehér lepedőt, az még hűsít is. KB 1-2 alkalommal így tett, utána folyamatosan meztelenül feküdt rajta.