Patricia Evans Szavakkal verve című könyve így ír erről:
"A legtöbb szóbeli bántalmazó tele van feszültséggel, amelyet rendszeresen a partnere ellen irányuló kiszámíthatatlan dühkitörések formájában enged szabadjára. Feszültsége ezután újra addig gyűlik, míg egy újabb dühkitörés fel nem oldja."
Nos, nehéz megmondani, mi a dühöngés, vagy dühkitörés, hiszen ennek is vannak fokozatai. Az, hogy nem tör-zúz valaki, nem jelenti azt, hogy nem dühöng. Ha az dühkitörés, hogy valaki ezt ordítja: "a k**** isten b***** szájba a jó édes anyját, mi a f***ért nem lehet becsukni azt a ki******* ajtót" akkor, igen, rendszeresen voltak dühkitörései. Ráadásul egy 13-14 éves gyerek ellen.
A feszültséggel kapcsolatban pedig ő maga mondta, hogy "Ha csak meglátom a fiadat, már nem 0-ról, hanem 95%-ról indul bennem az ideg."
A pszichiátertől megkérdeztem, mit jelent az, ha valaki minden éjjel felkel, és felfalja, amit talál. Mert ezt csinálta a szóbeli bántalmazó. Azt válaszolta a pszichiáter, hogy valószínűleg a feszültséget, ami a fejét feszíti, át akarja terelni a gyomrára. Ha telerakja a hasát, akkor ott feszít tovább, nem a fejében.
Beszéltem a gyerekekkel, és türelemre inteni őket, meg tűrésre, és hogy próbálják elkerülni, ne adjanak okot rá, ne kínáljanak támadási felületet, és ha bármit mond nekik vagy róluk, mindig gondoljanak arra, hogy ha én erre a szép virágra azt mondom, hogy ez egy darab sz*r, attól az a virág még nem lesz büdös. Így védjék magukat. Ekkor még nem olvastam a könyvet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése