Szexuális tárgyként kezelés

Ez nem szóbeli erőszak, hanem a párkapcsolaton belüli erőszak tárgykörébe tartozik. Talán ez a legmegalázóbb, de később Patricia Evans Szavakkal verve című könyvében elolvastam, hogy nem szabad szégyellnem magam, mert azzal a bántalmazó szégyenét veszem magamra.

"Ám ha szégyenkezik, azzal csak a bántalmazót illető szégyent veszi magára."

Amikor közölte velem, hogy már nem szerelmes belém, egyúttal azt az igényét is kifejezte, hogy viszont sokkal gyakrabban szeretne szexuális együttlétet. Amellett, hogy iszonyatos lelki fájdalmat okozott ezzel, úgy éreztem magam, mint egy prostituált. És mivel én szerelmes voltam belé, teljesítettem a kérését, mert azt hittem, ezzel bizonyítva a szerelmemet, visszaszerezhetem, és újra belém szeret. Akkor még nem olvastam a könyvben, hogy ezzel csak a hatalmát növelem és a szemében egyre értéktelenebb leszek. És még azt sem sejtettem, hogy mindezek ellenére kb. 1 hónap múlva meg fog csalni. Ezt ő maga vallotta be az állítólagos összeomlása után. Ráadásul egy vadidegennel valami tanfolyamon, innen 200 km-re.

A könyv ide vágó néhányrészlete: 

"A burkolt kényszerítés hatására az áldozat mindinkább úgy érzi, szerelme bizonyításául meg kell tennie, amit társa akar."

„Ám az áldozat minden olyan törekvése, hogy építse a párkapcsolatát, javítson a kommunikáción és egy kicsit boldogabb legyen, csak további nehézségekhez vezet:

Minél inkább megosztja reményeit és félelmeit a bántalmazóval, elfogadást és meghittséget remélve, a bántalmazó annál inkább gyengeségnek fogja tekinteni nyitottságát, magasabb rendűnek fogja érezni magát, hűvösebbé válik, és még nagyobb hatalmat érez felette. 

(…) 

Minél inkább próbál a bántalmazó kedvében járni, az annál inkább bagatellizálni fogja erőfeszítéseit és leszólja azokat, csak hogy fölényben lehessen és fenntarthassa uralmát.”