Patricia Evans Szavakkal verve című könyve így ír erről:
"Egyes bántalmazók következetesen elfelejtik azokat az ígéreteiket, amelyek fontosak a partnerüknek. Az áldozat ilyenkor valóban számít a neki fontos megállapodásra, társa azonban "elfelejti", miben maradtak."
Hát, erről sajnos, sokat tudok írni. Még mielőtt olvastam volna a könyvet, néha eltűnődtem: vajon már akkor tudja, hogy nem fogja betartani a szavát, amikor megígéri, vagy csak később dönt így?
Amikor a gyerekek néha rákérdeztek a megígért és be nem tartott dolgokra (pl. hogy "jövő héten sütök pogácsát" vagy "ezt meg azt felszerelem a szobádban", stb.), kikérte magának, hogy számon kérjék. Amikor pedig már nagyon szorított a cipő, valamilyen ürüggyel bújt ki alóla. Pl. "Miért, úgy érzed, megérdemled?" stb.
A nekem tett be nem tartott ígéretekkel pedig tele van a padlás. A nagyvonalú ígéretektől kezdve: a csodálatos élet ígérete, az örök szerelem, az együtt fogunk megöregedni, a neked semmit nem kell csinálnod, majd én mindent elintézek, az, hogy ide ezt építünk, oda meg azt, a kisebb, mindennapos ígéreteken keresztül: holnap hozok mézet, felrakom a függönyt, veszek neked egy nyuszit, elviszlek paintballozni, elviszlek masszázsra, elmegyünk a pécsi Leonardo kiállításra, stb. egészen a megbeszélt dolgok tagadásáig: "végül is nem beszéltük meg 100%-ra" széles volt a skála.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése