A szóbeli erőszak kategóriái 6. Vádaskodás és hibáztatás

Patricia Evans Szavakkal verve című könyve így ír erről:

"A bántalmazó, aki vádaskodik és hibáztat, rosszasággal vagy a kapcsolat alapegyezségének megszegésével vádolja partnerét, őt okolja saját dühéért, ingerültségéért vagy bizonytalanságáért."

Általában mindenért minket okolt. A fiam néha visszaszólt neki: "Na mi van, már megint nem nyertek a magyarok, azért vagy ideges?"

Gyakran nagyon trágárul ordítozott előttem és a gyerekek előtt: "A k**** isten b***** szájba a jó édes anyját, hogy nem lehet azt a ki******* ajtót becsukni, amikor már annyiszor kértem!" Amikor megkértem, hogy legalább a gyerekekkel ne beszéljen így, akkor arra hivatkozott, hogy nem tehet róla, állandóan kihozza a fiam a sodrából (pl. azzal, hogy elfelejti becsukni az ajtaját, amikor Skype-on beszélget a barátjával - főben járó bűn), és különben is, már megint védem, és újra elismételte, hogy "mit követett el a gyerek", amivel így kihozta a sodrából.

Azért, mert a gyerekek "ilyenek", engem és az apjukat okolta. Pedig a gyerekekkel semmi baj sincsen. Se jobbak, se rosszabbak, mint más gyerekek. 

"Ha csak meglátom a fiadat, már nem 0-ról, hanem 95%-ról indul bennem az ideg!"

A könyvben 105. oldalon szereplő "költői kérdés" is a kedvenc szólásai közé tartozott. Kérdezett valamit, a gyerek válaszolt, erre ő: "nem kell rá válaszolni, csak költői kérdés volt, ne szemtelenkedj!"

A legutolsó időszakban, amikor közölte, hogy nekünk hogyan kéne megváltoznunk ahhoz, hogy ő jól érezze magát, akkor is tulajdonképpen ezt csinálta: minket vádolt a saját viselkedéséért. Pedig az ember előtt több választási lehetőség áll: ha velem A módon viselkednek, én viselkedhetek B vagy C módon, vagy még rengetegféleképpen. Ez az én döntésem. Autonóm lény vagyok, nem mások határozzák meg, mit miért csinálok, hanem én. Ez a felelősség vállalása a saját tetteimért. 

Ez olyan, mint amikor tanácsot kérek valakitől, ő ad, én alkalmazom, majd rosszul sül el a dolog, és azt mondom: "hiszen ő mondta, hogy ezt csináljam". Ez igaz, de az én döntésem volt, hogy megfogadom a tanácsát, vagy másképp cselekszem. Ekkor vagyok a magam ura, ekkor vállalok felelősséget a döntéseimért.