Miért?

Ebben a blogban a saját tapasztalataimat osztom meg Veled, aki még csak most gondolkodsz azon, hogy vajon mit csinálsz rosszul, hogyan tudnál javítani az életeden, de minden eddigi próbálkozásod kudarcot vallott. Hogy miért teszem mindezt? Azért, hogy értelmet adjak mindannak, ami velem történt. És ez az értelem a másokon való segítés. Így könnyebb elviselnem a "miért pont velem történt ez?" érzését.

Az objektív valóságot pedig Patricia Evans: Szavakkal verve című könyve szolgáltatja a saját tapasztalataimhoz. Nem bátorítalak és nem biztatlak semmire, mert minden élethelyzet más és más. Csupán segíteni szeretnék Neked, hogy felismerd azt a jelenséget, ami körülvesz, amiben élsz, és még csak nem is tudsz róla: a szóbeli bántalmazást.

2014. június 5., csütörtök

Neked mi VOLT a hobbid?

A hangsúly a múltidőn van.

Nekem VOLT egy kreatív hobbim, amivel az interneten is jelen voltam, és majdnem tízezer fős rajongói tábort gyűjtöttem magam köré. A szóbeli bántalmazó a "régi szép időkben" (amíg még az én lakásomban éltünk), azt mondta, hogy ha beköltözünk az épülő közös házunkba, nekem semmit nem kell majd csinálnom, éljek csak a hobbimnak, mert látja, hogy ez engem boldoggá tesz, és ezt én annyira megérdemlem. Majd ő minden munkát elvégez. Persze ezt nem vettem komolyan, de nagyon jólesett. Azt azért nem gondoltam, hogy pont az ellenkezője fog valóra válni. Tulajdonképpen azért is kezdtem bele, mert sok időm felszabadult, például azáltal, hogy ő átvette a főzést, mondván, hogy ő jobban főz, mint én. Esténként pedig számítógépen dolgozott otthon, én meg mit üldögéljek a kanapén TV-t nézve egyedül?

Egy idő után elkezdte sokallni az ezzel töltött időt, először csak célozgatott rá, aztán kerek perec követelte, hogy kevesebbet foglalkozzak ezzel a tevékenységgel. Helyette végezzem el azt a házimunkát is, ami eddig az ő feladata volt. Mivel akkor még nem tudtam, hogy ő egy szóbeli bántalmazó, megtettem a kedvéért,  és helyette az csináltam, amit kijelölt a számomra. Azt gondoltam, ettől majd újra kedves lesz hozzám, de a bántalmazás csak fokozódott. Természetesen "ezt sem csináltam jól", és ő "megmutatta, hogyan kell".

Az érdeklődés a tevékenységem és a honlapom iránt jelentősen megcsappant, mert a látogatók nem kapták meg a megszokott tartalmakat, most pedig, hogy egyedül maradtam, végképp felhagytam vele. Így fosztott meg a szóbeli bántalmazó a hobbimtól.

Ezt a viselkedésformát kivételesen nem Patricia Evans könyvében olvastam, hanem itt:

De erre is igaz, amit a Szavakkal verve című könyv ír:

„Ám az áldozat minden olyan törekvése, hogy építse a párkapcsolatát, javítson a kommunikáción és egy kicsit boldogabb legyen, csak további nehézségekhez vezet:

Minél inkább megosztja reményeit és félelmeit a bántalmazóval, elfogadást és meghittséget remélve, a bántalmazó annál inkább gyengeségnek fogja tekinteni nyitottságát, magasabb rendűnek fogja érezni magát, hűvösebbé válik, és még nagyobb hatalmat érez felette. 

(…) 

Minél inkább próbál a bántalmazó kedvében járni, az annál inkább bagatellizálni fogja erőfeszítéseit és leszólja azokat, csak hogy fölényben lehessen és fenntarthassa uralmát.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése